JTom • 8 nap
Remek történet, fantasztikus szállóigék (mármint azok lennének, ha ismert lenne a film), a színészek meg egytől egyig zsenik! Nem túlzás ez utóbbi részemről, mert mindenki véresen komolyan alakítja a legkomolytalanabb figurákat. Óriási élmény!
Már a főcím olyan, hogy megjegyzi az ember; össze-vissza jönnek-mennek a feliratok, kisbetűkből nagyok lesznek, sorakoznak az alkotók nevei, aztán szétszélednek. Nagyon ötletes. A narrátorunk Sinkovits Imre, aki Kiskunbékás mindennapjaiba avat be minket, egy kisvárosról van szó, ahová az ipar nem tette még be lábát, mert erre alkalmatlanná nyilvánították. Ezt fontos tudnunk.
Futball, az viszont van! Igazi öltözői életkép tárul szemünk elé a film elején, a Békás SC a Cipőgyáriakkal találkozik otthon. Nyerni kéne, de hát nem nyernek hőseink. A csúfos bukástól (ami 6 gólnál is nagyobb vereséget jelent) a helyi rendvédelmi szerv menti meg a csapatot, kimenekíti őket az újbóli verés elől.
Köves Béla (Latinovits Zoltán), a futball szerelmese, az intéző – ma ezt úgy mondanánk, technikai vezető. A régi elnevezés beszédesebb, tényleg ő a szíve-lelke a brigádnak, mindent megold, mindent megszervez, nála első a klub, minden más csak utána jön. Elhivatottságát csak a tanácselnök (Pécsi Sándor) tudja lelombozni néha, akinél egyébként albérletben lakik (a politika, mint tudjuk, mindig beleszól a sportba). No de a legutóbbi bukás után nagy a baj; Béla a kocsmában éppen italba fojtja bánatát (háttérben a „cipősök” igazi cigányzenészek társaságában éneklik, hogy velük nem lehet ki-ku-koricááázni) és sorban jelennek meg a régi harcostársak a csapatból, mind lemondanak a további sportolói kötelezettségeikről. Nem bírják a hétvégi fellépéseket, másik városban dolgoznak, ingáznak, öregek már. Arról nem beszélve, hogy kiestek az NB III-ból...Vége mindennek! Vége a Békási SC-nek! Köves minden követ megmozgat, de tehetetlennek tűnik. Ám ő nem olyan! Mégis össze lehetne hozni az „Aranycsapatot”, ha lenne valami kis munkalehetőség, gondolja. Ládagyárat kell alapítani és meglesz megint a 11 fő+2 csere! Vajon sikerül-e hazahívni az aranylábúakat oda, ahová az ipar még nem tette be lábát?
Megkockáztatom, hogy Latinovits legnagyobb filmbéli alakítása ez! Láttam én őt Őrnagyként, civil ruhás nyilasként, Karinthyként, Szindbádként, csak hogy a legismertebbeket említsem, de Köves Béla az ász! Hullottak a könnyeim a röhögéstől meg a meghatottságtól, amiért határtalan alázattal közelített ehhez a kisemberhez, aki igazándiból erkölcsi értelemben is elég kicsi. De a fociért bármire képes és ez egyszerre csoda szép és közben nagyon nevetséges. Ebben a szerepben minden benne van, ami miatt mi is imádjuk és átkozzuk a magyar focit a 10 millió szövetségi kapitány országában. Le lehetne írni nüansznyi részleteket, hogy miért volt 100%-os ez az alakítás, de inkább mindenkinek meg kéne néznie! Igazi nevettetőként ritkán gondolunk rá, de hát ebben a filmben olyan volt, mint a Latabár, esküszöm!
A film mindenkori aktualitását nem csak a magyar futball adja, amire majd még kitérek, hanem az ízig-vérig hivatalnokok (rossz értelemben) mindenkori viszolyogtató viselkedése is. Pécsi Sándor tanácselnökként a beosztottjaival, sőt, a saját feleségével (Horváth Teri) is lekezelően bánik, szereti a hatalmát fitogtatni, ugyanakkor, amikor a hierarchiában nála magasabban üldögélőkkel beszél, akkor meghunyászkodik, szinte alig mer megszólalni. Zseniális visszatérő jelenet, ahogy Pogácsást (Csákányi László) utasítgatja, hova vigye őt a szolgálati kocsival, és aztán hogy-hogy nem, mindig a cukrászda melletti pocsolyánál parkol le a sofőr; Virág elvtárs – mert érdekes módon így hívják a tanácselnököt – meg próbálkozik, de mindig kénytelen belelépni a sártengerbe, és soha, senki nem segít neki, sőt, szinte unalommal nézi végig mindezt. Hát ő a tanácselnök, majd megoldja ezt is!:D Egy kis csepp a tengerben ez a jelenet. A Pécsi Sanyi bácsi (én valamiért így szoktam őt nevezni) szintén príma a szerepében, igazi ganyé ez a Virág elvtárs (is), nagyon szeret üvöltözni, a feleségét meg csak nem tudja leszoktatni arról, hogy mindig érte imádkozzon.
Koltai János játssza a párttitkárt, ő Gyönyörű János. A szereplők természetesen sokszor mondják ki a nevét, hogy röhöghessen a néző, valami fantasztikus találat volt ez a név! Ő azért rendes ember, a csapatban talán a középpályás, a való életben pedig a kapocs középen Köves meg Virág közt, neki sok szerep jut a majdani ládagyár megalapításában. A helyi rendőrkapitány Sztankay István, aki egész nap ultizik, Gyenge Árpád a munkaközvetítőt vezeti, természetesen minden reggel kiakasztja a „Nincs munka” táblát. Tompa Sándor iskolaigazgató és újságíró egyben.
Vannak azért asszonyok is a településen, közülük kiemelném Hacser Józsát, aki Által Karcsi feleségét játssza. Óriási ez a csetlő-botló asszony, akit egy idő elteltével gyengéd szálak fűznek már Köveshez. A jelenet, amelyben levelet diktál neki Béla, mint egy akkor még éppen nem létező gyár igazgatója, szerintem az egyetemes filmtörténet legemlékezetesebbjei közé való! Én közben el is feledkeztem a filmről és csak azt néztem, hogy ezek ketten milyen kis érdekességeket találtak ki a figuráiknak, mert ez az, amit tanulni nem lehet, az tuti.
Feltűnnek még nagyon sokan, akiket érdemes megemlíteni; Almási Éva, Csala Zsuzsa, Szabó Gyula, Velenczey István, Schubert Éva, Suka Sándor, Gór Nagy Mária, Nagy Anna, Körmendi János, Schütz Ila – főiskolai hallgatóként még. Mindegyik nyúlfarknyi szerep, de emlékezetes. Végig ezt éreztem a filmen, hogy minden pillanatát nagyon gondosan írták meg, nem volt igazából gyenge része. A forgatókönyvíró Bencsik Imre és a rendező Palásthy György valamit nagyon eltaláltak. A fent leírtak ellenére szerintem a Hazai pálya alig ismert, gyanítom, hogy nem a támogatott kategóriába került. Tele van utalásokkal az akkori politikai helyzetre, a tanácselnök elvtárs a rosszfiú, de a végén minden dicsőség az övé lesz, mert úgy intézi a dolgokat. Ismerős?
No de a futball a központi téma, és ez az, ami annyira nézhetővé teszi a filmet ma is. Mint írtam, egyszerre csoda szép és nevetséges Köves Béla elvakultsága, megingathatatlan hite e nagyszerű sportág felé. Aki szereti a focit, meg fogja őt érteni, ugyanakkor a mai futballrajongóknak már keserű szájízt okozhat a cselekmény végkicsengése, miszerint van lóvé, van politikai szándék és segítség is, de mégsincs rendes futball. 1969-ben volt, hogy „jöttek a csehszlovákok”, a VB-selejtezőn kaptunk 4 gólt, nem is jutottunk ki, ami nagy szégyen volt. Ma meg megmagyarázzuk a 6-1-et is, hogy jól van az úgy, örüljünk! És ha idén kijutunk a VB-re, akkor elkönyveljük világraszóló győzelemnek. Érezni egy kis különbséget. Pedig ma ugyanúgy van lóvé meg politikai szándék és segítség is bőven.
Szomszédok-rovat: Koltai János (Gábor Gábor), Hacser Józsa (Vágási Feri anyja), Várhegyi Teréz (Erzsike, a Mágenéknél volt bejárónő), Báró Anna (a nem mindennapi orgánummal rendelkező piaci kofa), Kautzky József (Veres úr, Taki bácsi autószerelő ismerőse).
Az egyik visszatérő mondása Bélánknak, hogy „Hej, amikor még Által Karcsi állt a kapuban…!” Én meg azt mondanám, hogy hej, amikor még latinovitsok, pécsik, csákányik, körmendik játszottak filmbéli kis átlagembereket! Ezek a szerepek mind egyszerű kisemberek, akikkel találkozhatunk akár ma is, a színészóriások miatt mégis nagy szerepekké váltak!:)
