venember83 • 3 nap
Kosztolányi Dezső (1885–1936)
író, költő, műfordító, kritikus, esszéista, újságíró
„Költészetét formai virtuozitás, játékosság és zeneiség jellemzi. Olyan könnyedén, olyan magától értetődő természetességgel bánik a költői formákkal, a nyelvvel, a rímekkel, mint senki más a kortársai közül. Verseinek sűrű atmoszférájában egybeolvad az élet szeretete a halálsejtelemmel, az önfeledt játék a komolysággal és valami ősi, ösztönös tudással a lét szépségéről és – végső soron – értelmetlenségéről.” (Grendel Lajos)
„Kosztolányi egy helyen azt mondatja valamelyik hősével, hogy a megértés már fél győzelem, és a szeretet kezdete. Az új lélektan vonzásában ő egyszerre ismerte fel az értékeit vesztett ember menekülését és korának önmegfogalmazását. Ebből a megértésből nőtt ki regényei új lélektanisága és egyidejűleg teljessége.” (Bodnár György)
„Nemcsak kifogástalan nyelvi apparátussal és gondossággal írt, hanem a nyelv titokzatos zenéjének minden árnyalatát, minden modulációját is megérezte. Amit mondani akart, azt kifejezte a gondolat mellékzöngéjével együtt, tudott ünnepélyes lenni, egyszerű, meghitt, elmés és gúnyos, komoly és derült.” (Schöpflin Aladár)
Az a tény, hogy anyanyelvem magyar, és magyarul beszélek, gondolkozom, írok, életem legnagyobb eseménye, melyhez nincs fogható. Nem külsőséges valami, mint a kabátom, még olyan sem, mint a testem. Fontosabb annál is, hogy magas vagyok-e vagy alacsony, erős-e vagy gyönge. Mélyen bennem van, a vérem csöppjeiben, idegeim dúcában, metafizikai rejtélyként. Ebben az egyedülvaló életben csak így nyilatkozhatom meg igazán.
Ha más nyelven beszélek, mindig kissé elfogódott leszek, de bátrabb, egyenesebb. Meg vagyok fosztva attól, hogy a szók közötti csönddel, az ezredik árnyalattal hassak. Mégis bizonyos szabadságot ad ez. Általában azt tapasztalom, hogy a kellemes dolgokat anyanyelvemen tudom inkább közölni, de a kellemetlen dolgok könnyebben mennek más nyelven. Szerelmet vallani az anyanyelvemen óhajtok, de szakítani idegen nyelven. Verset írni magyarul, de kritikát lehetőleg portugálul.
Mi tehát a tíz legszebb magyar szó? Ezt felelném, abban a tudatban, hogy válaszom merőben önkényes, és éppúgy jellemez engemet, mint nyelvünket: Láng, gyöngy, anya, ősz, szűz, kard, csók, vér, szív, sír.
Alig akad olyan árnyalat, melyet hajlékony, rugalmas, gazdag nyelvünkön ma nem fejezhetnénk ki.
A mondat: egy gondolat összefüggő, kerekded kifejezése, formai tagolása, természetes lélegzetvétele.
A nyelv nem lehet egyszerű, mert az ember nem egyszerű, aki beszéli. Az ember éppen azért beszél, mert nem egyszerű, mert bonyolult, és mindig fölöttébb bonyolult dolgot akar közölni.
Egy új világ kezdődik minden nyelv küszöbén, a szépség új birodalma, új értelmi és érzelmi törvényekkel.
Az emberek élnek, lélegeznek és beszélnek. Életünk egyik fontos tevékenysége – pusztán külső szemléletre is – az, hogy gondolatainkat, érzelmeinket szavakkal közöljük, hogy mások gondolataira, érzéseire figyeljünk, azokat a nyelv közege által fölfogjuk, megértsük. Attól a pillanattól fogva, hogy a világra születtünk, mindaddig, míg meg nem halunk, beszélünk.
Aki tudja, hogy mit ne mondjon, az már félig-meddig tudja, hogy mit mondjon.
Úgy kell írni, hogy azonnal megértsék, mit akarunk mondani.
A könyvet mindig ketten alkotják: az író, aki írta, s az olvasó, aki olvassa.
********
Az emberek – hidd el – csak szeretni akarnak valakit. Mindenkiben van egy nagy-nagy adag szeretet, mely nem találja helyét.
Szép életem, lobogj, lobogj tovább,
cél nélkül, éjen és homályon át,
Ifjúságom zászlói úszva, lassan
röpüljetek az ünnepi
magasban.
Boldogságunk vagy boldogtalanságunk sokkal inkább függ attól, hogy mi van bennünk, mint attól, hogy mi van körülöttünk.
Nincs emberi egyenlőség. Csak emberi különbözőség van.
Az ember szeretetből támadt, azért él, gyakran azért is hal meg. Úgy látszik, mégis a főfoglalkozása az a földön, hogy szeressék. Mellette minden egyéb – hídépítés, országhódítás – csak eszköznek, jelentéktelen mellékfoglalkozásnak rémlik.
Az igazi szeretet szerény. Az igazi szeretet félreáll, elhagyja azt, akit boldogít, hadd lebegjen a lelke szabadon, hadd röpüljön a maga útján, hadd találja meg azt, amire rendeltetett. Ez a szeretet nem óhajt ellenszolgáltatást.
Gyönyörű az irgalom bibliája, de veszedelmes. Sohase tudjuk, hogy jótetteinkkel micsoda rosszat művelünk.
Egy tettet nem lehet megmagyarázni se egy okkal, se többel, hanem minden tett mögött ott az egész ember, a teljes életével.
Egyetlen ideált se szabad megvalósítani. Akkor vége. Csak maradjon fönn, a felhők között. Úgy hat, és úgy él.
********
Volt emberek.
Ha nincsenek is, vannak még. Csodák.
Nem téve semmit, nem akarva semmit,
hatnak tovább.
A halottak nagyon jó helyen lehetnek. Legalábbis évezredek óta még egyetlenegy se kéredzkedett vissza.
Csak az élhet, aki teljesen el van készülve a halálra, s mi, ostobák, azért halunk meg, mert csak az életre készültünk el, és mindenáron élni akarunk.
Okuljatok mindannyian e példán.
Ilyen az ember. Egyedüli példány.
Akárki is volt ő, de fény, de hő volt.
A homlokán feltündökölt a jegy,
hogy milliók közt az egyetlenegy.
********
Már néha gondolok a szerelemre.
Milyen lehet – én Istenem – milyen?
A szerelem a vér színes füstje, az érzékiség túlvilági tűzijátéka vagy szivárványa.
A boldogság csak ilyen. Mindig rendkívüli szenvedés tövében terem meg, s éppoly rendkívüli, mint az a szenvedés, mely hirtelenül elmúlik. De nem tart sokáig, mert megszokjuk. Csak átmenet, közjáték. Talán nem is egyéb, mint a szenvedés hiánya.
Emberiességünk, apostolkodásunk – becsületesen és őszintén – egyedül csak a kis dolgokban nyilatkozhat meg, s a figyelem, az elnézésen és a megbocsátáson alapuló kölcsönös kímélet, a tapintat a legtöbb, a legnagyobb dolog ezen a földön.
Kezem kotorászva keresgél,
hogy jaj, valaha mit akartam.
Mert nincs meg a kincs, mire vágytam,
a kincs, amiért porig égtem.
Itthon vagyok itt, e világban,
s már nem vagyok otthon az
égben.
Bizony, ma már, hogy izmaim lazúlnak,
úgy érzem én, barátom, hogy a porban,
hol lelkek és göröngyök közt botoltam,
mégis csak egy nagy ismeretlen Úrnak
vendége voltam.
********
Az összeállítást készítette: Sümeginé dr. Tóth Piroska
